A piros és a vörös színnevek komplex kapcsolatát feltáró elemzés alapján a következő megállapítások tehetők: A) a két színnév használható szabad variánsként és felcserélhetőségük stilisztikai funkciók kiaknázására ad lehetőséget; B) a két színnév lehet nem felcserélhető: piros a világos és a közepes árnyalatokat, míg vörös a sötétebb és/vagy más sötét árnyalatokba hajló tonalitást jelöli; C) a két színnév lehet nem felcserélhető, és az egyik vagy a másik kiválasztása nem a tonalitástól, hanem a beszélőnek a tonalitáshoz vagy a tonalitást hordozó felülethez fűződő szubjektív viszonyulásától függ: a piros színnévre esik a választás, amennyiben ezek pozitív érzetet és a vörös színnévre, ha negatív érzetet keltenek; D) néhány természetes színhordozó felület megnevezése a vörössel történik, míg a mesterségesen színezettek a piros színnevet szelektálják; E) bizonyos kontextusokban a B) a C) és a D) pontokban felsorolt tényezők egyidejű kombinációja lehet jelen; F) a taxonómiákban és a műszaki-tudományos terminológiákban sokkal gyakoribb a vörös színnév megjelenése; G) a kontextusok típusát és számarányát, amelyekben a vörös színnév előfordul, az is nagyban befolyásolja, hogy a vörös szimbolikus jelentések közvetítésére alkalmas, ellentétben a pirossal; H) diakrón elemzési szempontból megállapítható a vörös színnév háttérbe szorulása a piros javára.